.jpg)
A bécsi születésű Gottlieb Wallisch, zongoraművész neve nem cseng ismeretlenül a magyar közönség előtt. A már egészen kisgyermekkorban felfedezett virtuóz, mindössze 12 évesen debütált a bécsi Musikverein Nagytermében, jelenleg pedig a berlini Universität der Künste professzoraként tevékenykedik. Külföldön már több alkalommal lépett fel közösen zenekarunkkal, Magyarországon azonban most lesz az első közös koncert a Zeneakadémia Nagytermében február 15-én.
A februári koncert kapcsán egy rövid interjú keretében kérdeztük a művészt az eddigi közös munkáról és a közelgő koncertről.
A Liszt Ferenc Kamarazenekarral való kapcsolata nem újkeletű, 2019-ben egy szlovéniai és bécsi fellépéssel, valamint egy közös lemezfelvétellel a hátunk mögött, már-már otthonos együttműködésről beszélhetünk. Milyen emlékeket táplál az eddigi ismeretségből és milyen gondolatokkal érkezik Budapestre?
Nagyon élénken élnek bennem a 2019-es együttműködés emlékei. A karmesterünk, Hartmut Rohde irányította az előkészületeket, s rendkívül intenzív próbákat tartottunk Budapesten. A koncerteknek később nagy sikere volt, a színpadot pedig a kellemes hangulat mellett jó energiák járták át. Az időszak alatt egy egész napot fordítottunk CD felvételre is, így kíváncsian várom a lemez 2022-es megjelenését, egy olyan lemezét, amely teljes mértékben az osztrák zeneszerző, Hans Gál (1890-1987) előtt tiszteleg. Ugyan a világjárvány következtében több mindent el kellett halasztanunk, most nagyon örülök, hogy folytatódhat a közös munka. Számomra mindig különleges élmény a Zeneakadémia csodálatos hangversenytermében fellépni.
Hogyan értékelné a február 15-i, valóban változatos koncertprogramot?
Véleményem szerint pompás elegye lesz a kevésbé ismert daraboknak (Pilati), valamint a valódi sikerdaraboknak (Sosztakovics). Részemről ez így pont tökéletes!
A Magyarországon most először elhangzó Mario Pilati: Szvit zongorára és kamarazenekarra című művel kapcsolatban mit talál a legnagyobb kihívásnak?
Mario Pilati szvitje az 1920-as évek tipikus darabja, amikor többféle stílus is divatosnak számított a klasszikus zenén belül. Pilati 1924-ben írta a darabot, amely neo-klasszicista stílusban született. A zene teljességgel retorikus jelleget ölt: a zongora és a zenekar folyamatos párbeszédet folytat, mígnem az utolsó tételben a zongora mintha szólót játszana, kicsúcsosodva egy rövid, virtuóz kadenciában. Ahhoz, hogy jól adják elő a darabot, kiemelten fontos a megfelelő hangnem megtalálása a párbeszéd során. Általánosságban véve azonban úgy vélem, hogy a mű nagyobb népszerűségre lenne hivatott.
Ön milyen eszközökkel/technikákkal hangolódik rá egy-egy nagyszabású koncertre?
A koncertekre való felkészülés időszakában igyekszem frissen tartani magamat mentálisan, a hallásomat is beleértve. A nyitottság, valamint az ujjak élénksége nélkülözhetetlen a spontaneitás szempontjából, a próbák és a tényleges koncert alkalmával ugyanúgy. Ebben rejlik az élénk és lendületes koncertek titka.
Mit üzenne a közönségnek a február 15-i koncerttel kapcsolatban?
Négy csodálatos darabot tűztünk műsorra (Beethoven, Janáček, Pilanti és Sosztakovics), miközben a színpadon megforduló tehetséges és energikus zenészek minden zenekedvelő számára igazán egyedi élményt ígérnek.
További információ a koncerttel kapcsolatban ITT olvasható.