A Liszt Ferenc Kamarazenekar december 5-i zeneakadémiai koncertjén bőven merít a népzenei örökségből. A játék kicsit hasonlít az „ilyen volt, ilyen lett” átalakító showhoz, csak most a kezdő állapot is a szépség és a hozzánk tartozás vonzalmát árasztja. A népzenétől és a cigányzenétől kapott sokrétű motiváció kerül reflektorfénybe a zeneirodalom klasszikusain keresztül. 

A hangverseny egyik szólistájával, ifj. Sárközy Lajos hegedűművésszel beszélgettünk.

Zenész családból származik, körülbelül 150 évre visszamenően mindkét ágon mindenki muzsikus volt - Sárközy Lajos a hetedik nemzedéket képviseli. Édesapja már kétesztendősen tanította kisebb dalokat eljátszani,  de "hivatalosan" öt esztendős korában kezdte meg a zenei tanulmányait.
A józsefvárosi zeneiskolába iratták be, ahol a sokaknak életre szóló leckéket adó Szászné Réger Judit tanította. Még csak 13 éves volt, amikor felvették a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre, a rendkívüli tehetségek képzőjébe, itt Perényi Eszter volt a mestere, klasszikus képzést kapott, rangos klasszikus nemzetközi versenyeken indult és nyert, több alkalommal is.

10 éves kora táján kezdett barátkozni a jazzmuzsikával, eleinte hangfelvételek alapján otthon kísérletezett. Olyan sikerrel, hogy 11 évesen Szakcsi Lakatos Bélával léphetett pódiumra, négy év múlva pedig, immár zeneakadémistaként, megnyerte a Bartók Rádió Radics Gáborról elnevezett jazzhegedű tehetségkutató versenyét.

Amikor az egyetemi tanulmányok végén járt, feltette önmagának a kérdést: merre tovább? Ő választott: felteszi a pályáját az úgynevezett hagyományos kávéházi cigányzene életre keltésére. Már a rendszerváltás előtti években mutatkoztak fenyegető jelek a sorvadásról, a vidéki vendéglőkben, még a népszerű turista vidékeken (pl. Balaton) is szintetizátort, dobgépet állítottak be a tulajdonosok költségcsökkentés céljából. Csak egy embert kellett fizetni a banda helyett, legyen az akármilyen szerény létszámú is. Azután a fővárosban is egyre kevesebb helyen találkozott a közönség élő zenével, pedig a híres konyhát vivő, építészetileg is értékes, számos évtizede az élvonalban lévő helyek hangulatához hozzátartozna a tradicionális kávéházi cigánymuzsika. Kevés objektum őrizte meg ezt a hagyományt, az egyik a Százéves Étterem, ahol, ha sikerül helyet kapni, Sárközy Lajos és zenekara játékát élvezheti a szerencsés vendég.

Baj van az utánpótlással is, a remekül képzett fiatal cigányzenészek nem tartják a pályájuk céljának ezt a fajta zenélést. Pedig Sárközy Lajos példája mutatja, hogy a kétféle muzsikálás egyáltalán nem zárja ki egymást. A Berlini Filharmonikusok vonóskara egy alkalommal betoppant a legöregebb pesti vendéglőbe, a Százévesbe, nem csupán a borjúpörköltért, hanem elsősorban azért, hogy megismerjék Sárközy fenomenális játékát. Kocsis Zoltán míg élt, rendszeresen eljárt a Százévesbe, hogy hallgassa őt. Meg is hívta egy koncertre a Nemzeti Filharmonikusokhoz, de más együttesek, az Óbudai Danubia és most, december 5-én a Liszt Ferenc Kamarazenekar (LFKZ) is együtt játszik vele és zenekarával. Ez az est azért is izgalmas, mert az LFKZ-val az egyetem együttműködésre kiválasztott növendékei is fellépnek, továbbá egy olyan ifjú orosz hegedűművész talentum, aki rakétaszerűen tör fölfelé a pályán: Sergei Dogadin. Az LFKZ-val egyébként nem újkeletű a kapcsolata, a Kaposfest vendégeiként már többször találkoztak.

A hegedűművész napjait kamaszkora óta a zene tölti ki, koncertek, turnék sűrű egymásutánban –  normál időben. A tempós életnek a pandémia parancsolt egy időre megálljt. A 100 éves az elsők között zárt be a járvány kezdetén. Mintegy 70 fellépése maradt el, a helyzet mentálisan elég negatívan érintette a zenészt, de nem csüggedt, az időt arra használta, hogy új projekteket találjon ki és indítson el. Megalakította új zenekarát a Sárközy Gipsy Fevert, a formáció önmagában is különleges - meséli -, az alap szólóhegedű-bőgő-cimbalom trió, amelyhez egy vonósnégyes csatlakozik. Színes és széles a repertoárjuk, a barokk zenétől a Queen-számokig - vagyis klasszikus és világ- és popzenei műveket szólaltatnak meg.
Létrehozott egy egyesületet, amely a magyar és roma kultúra jövőjéért dolgozik. Elhivatottan beszél arról, hogy mennyire fontosnak tartja a következő generációk útjának egyengetését a zene eszközével. Ő is azt vallja, hogy aki zenét tanul, akár csak hobbiból, nem téved rossz útra, kiemelkedhet a nehéz élethelyzetből. Azt mondja: a nevelés egyik legfontosabb pillérének az érzelmi fejlesztést tartja. Szerinte a valóban nagy művészek nagy érzelmekkel fordulnak a közönség felé, a belső tüzet, a lelki indíttatást képesek átadni.

További információ és jegyvásárlás ITT.