.jpg)
Olvasd el a Dr. Körmendy-Ékes Judittal készült interjút!
„A zene öröm veled” – ezzel a jelmondattal hirdetett zenekarunk új fejezetet. Célunk, hogy elegáns és innovatív együttesként továbbra is biztosítsuk helyünket a nemzetközi zenei élet elitjében. Hogy mi kell ehhez? Nemcsak stratégia – bár az elengedhetetlen –, hanem aprómunka is. És tizenhat muzsikus, akik az egésznek a lelkét alkotják.
Erről beszélt zenekarunk alapítványának kuratóriumi elnöke, Dr. Körmendy-Ékes Judit Csabai Mátéval, a Fidelio.hu újságírójával.
Miért van szükség egy több mint fél évszázados zenekar megújítására?
Röviden válaszolva: éppen azért, mert egy 57 éves zenekarról van szó.
A Liszt Ferenc Kamarazenekar messzire nyúló hagyományokkal rendelkezik, de ha nem veszi sikerrel a jelenkor kihívásait, ez az új világ megeszi. Tudomásul kell vennünk, hogy más időket élünk, mint amikor a kamarazenekar világhírre tett szert.
Éppen ezért mind szervezésbeli, mind művészeti kérdésekben a teljes megújulásban gondolkodtunk.
Milyen munka zajlott a megújulás jegyében?
Amikor Várdai István művészeti vezetésével átvettük a zenekar irányítását, kezdettől fogva egy olyan hozzáállást szerettünk volna érvényesíteni, amely szokatlan a hazai művészeti életben.
Úgy dolgoztuk ki a működési stratégiánkat, mint egy piaci szereplő: rengeteg adatot gyűjtöttünk, felmértük a lehetőségeinket, a versenytársainkat, meghatároztuk a helyünket a hazai és a nemzetközi zenei életben.
Hosszú távú célunk ugyanis, hogy kinövesszük a „második lábunkat”, és az állami finanszírozás mellett legalább részben piaci alapokra helyezzük a működésünket.
Ez nehéz és meglehetősen ritka a hazai kulturális szektorban. Kutatásaink olyan részletekre is kitértek, mint a repertoár, a koncerthelyszínek, a menedzsment felépítése.
Kikértük a HarrisonParrott nemzetközi művészügynökség tanácsait is, akik külföldön képviselnek majd minket.
Az elemzések pedig azt mutatták, hogy a Liszt Ferenc Kamarazenekarnak elegáns, hagyományőrző, de innovatív, kreatív együttesnek kell lennie ahhoz, hogy megtalálja a helyét, s közben önmaga legyen.
Mi predesztinálja arra a kamarazenekart, hogy – ahogy célul kitűzték – újra Magyarország egyik legfontosabb zenei exportcikkévé váljon?
Az elmúlt években, évtizedekben folyamatosan zajlottak tagcserék az együttesben, de Rolla János munkájának lenyomata – az a szakmai minőség, amely nemzetközi ismertséget adott az együttesnek – megmaradt, ezt a minőséget a muzsikusaink továbbadták egymásnak.
Továbbra is a minőségben hiszünk, ez a legelső szempontunk, de szeretnénk megteremteni a megfelelő feltételeket a menedzsment terén is, hogy – elnézést a művészeti életben szokatlan szóért – jól „adjuk el” a zenekart, és oda juttassuk el, ahova a művészi teljesítménye szerint való.
Kik vettek részt az arculat kialakításában?
Saját stábunk és művészeti vezetésünk határozta meg a fő irányt, a PR-feladatokra és a stratégia megalkotására pedig kiírtunk egy nemzetközi közbeszerzést, amelyet a FleishmanHillard Café és a Stratlog Zrt. nyert meg.
Ők alvállalkozóként bekapcsolták a munkába a Brand Bar kreatív ügynökséget, akiknek fő szerepük volt a márka vizuális megalkotásában.
Új logót kapott a zenekar, amelyhez hasonló nincs.
Ez egy úgynevezett zenevezérelt „dinamikus logó”, ami azt jelenti, hogy egy vezérelv alapján a logónak végtelen mennyiségű változata képezhető. Tulajdonképpen egy sajátos, alternatív kotta.
Különlegessége, hogy QR-kód olvasóval is le lehet olvasni, és ezentúl különféle változatai szerepelni fognak a plakátjainkon, a műsorfüzeteinkben, a honlapunkon.
Szerettük volna, ha a logó eleganciát, hagyománytiszteletet és újszerűséget közvetít, amire a Liszt Ferenc Kamarazenekar törekszik.
Januártól Várdai István vette át a zenekar művészeti vezetését. Milyen vele a közös munka?
István nyitott, kreatív, vibráló intellektus, akivel rendkívül inspiráló együtt dolgozni. „Fékezhetetlen agyvelejű”, ahogy Lázár Ervin mesehőse! (nevet)
Nem csak szigorúan a művészeti kérdések érdeklik, az új arculat kidolgozásában is aktívan részt vett, elfoglalt művészként is mindig a legnagyobb erőbedobással dolgozik. Közel egy év után úgy vélem, a legjobb embert kértük fel művészeti vezetésre.
A Liszt Ferenc Kamarazenekar muzsikusai eddig is kemény elvárásokhoz szoktak, de az érkezése tovább emelt a téteken, fel kellett nőni az irányításával végzett munkához.
Egy tizenhat tagú kamarazenekar zenészeit – ellentétben mondjuk egy szimfonikus együttessel – a közönség akár név szerint, egyenként ismerheti.
Alapoztok erre az adottságra?
A honlapunkon már elérhetők azok az interjúk, amelyek zenészeinkkel az elmúlt időszakban készültek.
Az ő egyéniségük alkotja az együttest. Fontosnak tartjuk, hogy megmutassuk őket, a történetüket, az arcukat. Története ugyanis mindenkinek van, a mi tagjaink gondolataival pedig a programfüzetekben és egyéb kiadványainkban is találkozhat majd a közönség.
Hogyan „tervez újra” a zenekar a járvány miatt?
A leállást a diszkográfia rendezésével, streamelhető anyagok készítésével töltjük.
Ez korántsem másodrendű feladat. Tfirst Péter koncertmester és Várdai István egyaránt nagyon szigorúan hallgatnak mindent, nem történhet meg, hogy olyan felvételek kerüljenek online a közönség elé, amelyek nem felelnek meg a zenekar saját maga felé támasztott elvárásainak.
Milyen lesz a Liszt Ferenc Kamarazenekar öt év múlva?
Sokat fog javulni az ismertsége, újra a világot fogja járni, és a neve összeforr azzal a minőséggel, amit kínál. Sok mindent fog végezni, amit eddig nem, nagy hangsúlyt fektet a közönség nevelésére, a tehetséggondozásra és a nívós zene terjesztésére.
Ehhez nem elég stratégiát alkotni – az aprómunkában hiszek. Más szempontból pedig olyan lesz, amilyen ma is: marad önazonos.
Mit jelent ez az önazonosság?
Erről sokat beszélgettünk és beszélgetünk.
Például arról, hogy milyen műsort vállalunk, és milyet nem. Hogy elfogadunk-e egy felkérést, ha sok pénzt fizetnek érte, de a közönség vacsorázik közben. Lehet olyan fellépés, amellyel nem sok bevételt termel, de a zenekar olyan koncertet adhat, amely a művészi előrelépését szolgálja, vajon megcsináljuk-e.
Továbbra is mindig azt a színvonalat fogjuk nyújtani, amelyet a közönségünk vár tőlünk, és ebből nem fogunk lejjebb adni.