Sok meglepetést tartogat a május 13-i bérletzáró koncertünk, amelyen a Bécsi Filharmonikusok szólóbőgőse, Rácz Ödön is fellép. A művészt a műsorról, Bottesiniről és a korábbi közös koncertekről, közös CD-ről a papageno.hu kérdezte.

– Szinte hazajársz, ha a Liszt Ferenc Kamarazenekarról van szó. Mikor kezdődött a kapcsolatotok?

– Közel tíz éve dolgozunk már együtt. Számos emléket őrzök abból az időből, amikor még Rolla János és Hargitai Géza voltak a prím és a szekund élén. Nagy öröm számomra, hogy 2016-ban velük vehettem fel első lemezemet a Deutsche Grammophonnál, aminek aztán 2019-ben folytatása is lett. Számos kamaraegyüttessel játszom Ausztria és Németország szerte, de a szívem csücske mindig is a Liszt Ferenc Kamarazenekar marad. 

– Meg lehet fogalmazni, hogy mi ennek az oka?

– Egyrészt fantasztikus az a rugalmasság, ahogy dolgoznak, másrészt pedig abszolút hasonló a zenei gondolkodásunk. A közös munkára mindig is a precizitás, a lényeglátás és a pontosság volt a jellemző. Nem próbálunk hosszan, értjük egymást és gyorsan alkalmazkodunk egymáshoz. Ez az összhang számomra pótolhatatlan. 

– Az elmúlt években több átalakuláson ment át az együttes. Hogyan látod ezeket a változásokat?

– Én azt gondolom, hogy nem lehet régi és új Liszt Ferenc Kamarazenekarról beszélni. A tagok cserélődnek, ami egy természetes folyamat, de a színvonal ugyanaz, méghozzá világelső. Sokat fiatalodott az együttes, de azt látom, hogy minden tag esetében fokozatos és tudatos volt a választás. Egy kamarazenekarban elengedhetetlen, hogy a tagok egy csapatként vegyenek részt a munkában, és ne az egyéniségek domináljanak. A zenekar minden tagja egyenlő, miközben mindenki egy kicsit szólista is. Másképp nem működik. 

A teljes interhú IDE kattintva olvasható. 

JEGYVÁSÁRLÁS