Vendégmüvészeink

„Pályám során nagyon sokszor játszottam kitűnő kamarazenekarokkal, de a Ti együttesetekkel való együttmuzsikálás valami más, egészen speciális dolog. Veletek játszva azt érzem, mintha egy kibővített vonósnégyessel kamaráznék: minden egyes taggal van kapcsolatom, „szemezünk” egymással játék közben és egymást inspiráljuk. Ritka jó érzés ez, mert tudom, hogy minden egyes ember a tőle telhető legjobbját igyekszik mindig nyújtani.”

„Közös muzsikálásunk extra öröme, az a természetesen fakadó azonos „légzés”, ami próbáinkon és koncerteken megvalósul, a közös zenei múltunkkal magyarázható. Bár vagy 10-12 évvel fiatalabb generációhoz tartoznak mint jómagam, azonos forrásból fakadt a tudásunk, hiszen ugyanazon helyről szívtuk magunkba a magasszintű magyar zenekultúrát.”

Pauk György hegedűművész

„Miután néhány alkalommal együtt dolgoztam velük, inspirált az együttes valamennyi tagjának a komolysága és muzikalitása, nagyon élveztem velük a közös zenélést.”

Murray Perrahia zongoraművész

„Hozzáállásuk Rolla János késztetésének köszönhető, aki nem csupán első osztályú, virtuóz hegedűs, hanem nagyon nagy művész is. Képes volt zenész társainak továbbadni a szép muzsikálás örömét, s ettől mind a zenekari próbákon, mind az utazások, mind a koncertek során igen baráti légkör uralkodik.

Meg kell mondanom, kamarazenekar még soha nem bűvölt el ennyire. A közös utazások, próbák és koncertek, majd a koncertek után együtt elköltött vacsorák azt a hitet ébresztették bennem, hogy a muzsikálás a közös örömszerzés forrása lehet, sőt, annak kell lennie. Emiatt minden, e zenekarral közös élményemet, mind a koncertkörutakat, mind az együtt készített lemezeket zenei életutam legkellemesebb emlékei között tartom számon.

Éljen a Liszt Ferenc Kamarazenekar!”

Jean-Pierre Rampal fuvolaművész

„Zongorista pályafutásom oly mértékben kötődik a Liszt Ferenc Kamarazenekarhoz, mint talán egyetlen más szimfonikus együtteshez sem. Nyugodtan mondhatom, velük együtt nőttem fel, számtalan alkalommal játszottam velük itthon is, külföldön is egyaránt.

Tökéletesen azonos zenei nyelvet beszélünk, így közös próbáink sem véresen komoly ’munkát’, inkább a művekről alkotott – egymáshoz többnyire igen hasonló – elképzelésünk kipróbálását, kontrollját, igazi együtt-gondolkodást, együtt-muzsikálást jelentenek. Az ő társaságukban oldott és felszabadult vagyok a pódiumon, hiszen tudom, nem érhet „meglepetés”, tökéletesen megbízható felkészültségükben és muzikalitásukban.”

Ránki Dezső zongoraművész

„Ez a kedvenc zenekarom, imádok velük zenélni! Volt néhány fantasztikus közös koncertünk és mindig csodálom az egyes művészek virtuozitását, vonóik hihetetlen sebességét és pontosságát, hangzásuk melegét. Magyarország kiváló nagykövetei ők és remélem, sikert sikerre halmoznak.”

„Sok alkalommal volt részem abban az örömben, hogy együtt dolgozhattam a Liszt Ferenc Kamarazenekarral, ennek során többször Budapesten, de Németországban és egy spanyolországi turné során is. Ezek mindig az elkötelezett és a zene kifejező erejét bizonyító együttműködés felejthetetlen pillanatai voltak. E csodálatos zenészek mindenkor kiváló minőséget garantáltak. Az együttes valamennyi tagja mindig felelősséget érzett az előadás egészéért. Barátokká váltunk és éppen ennek alapján köszönöm zenei életem emlékezetes csúcspontjait a Liszt Ferenc Kamarazenekarral való együttműködésnek.

A zenekar és zenészei további sikeres jövőjéhez a legjobbakat kívánom.”

„A hasonló nemzetközi csoportok többségével – régiekkel és újakkal – adtam már elő, és mindig örömteli tapasztalat volt a Liszt Ferencékkel együtt dolgozni. Közös zenei képzési hátterünk és bálványaink emléke ideális alapot kínált a magas színvonalú zenélésre.”

Starker János csellóművész

„A koncertpódiumon töltött több, mint hatvan évem alatt ritkán volt olyan jóérzésben, olyan személyes kielégülésben és baráti örömben részem, mint amikor e zenekarban lévő barátaimmal együtt játszottam együtt készítettünk felvételeket. Felejthetetlen az az odaadás, amellyel a zenei minőséget szolgálják, amilyen boldogság számukra, amikor egy dallamot életre hívnak, ahogyan a zene szépségében gyönyörködnek. Emlékszem, milyen nehézséget okozott számomra, hogy az ő előadásuk szintjének meg tudjak felelni.”

„A Liszt Ferenc Kamarazenekart embrió korában ismertem meg. Lett belőle szépséges gyerek, kivel mindig boldogan játszottam együtt. Majd mint felnőtté érett világsztárt láthattam, hallhattam viszont, és oszthattam meg vele a zene örömeit. Kívánom, hogy érjen meg minél hosszabb kortalan bölcs kort, és részesítsen mindnyájunkat művészete gazdagságában.”

"Példátlan volt számomra – amikor először volt alkalmam játszani az együttessel – hogy az első próbától már úgy éreztem, hogy „összetartozunk”, barátok vagyunk, szavak nélkül is nemcsak ugyanazt a nyelvet beszéljük, de még a tájszólás is ugyanaz. Amit németül úgy mondanak, hogy „Musizierfreude”, a zenélés öröme, az ebben a zenekarban példátlan menyiségben és minőségben van jelen. Azóta is magyarországi látogatásaim fénypontja a zenekar tagjaival való találkozás, beszélgetés és zenélés. Közös koncertjeink és az azokat előkészítő próbák élénken vannak az emlékezetemben, de szeretnék két alkalmat külön megemlíteni, amikor Rolla János felcserélte hegedűjét brácsára, hogy eljátsszuk Mozart Sinfonia Concertante-ját és amikor a zenekar 30. évfordulóján megtiszteltek azzal, hogy beülhettem a zenekarba és „belülről” tapasztalhattam meg az együtt-zenélés érzését.”

Még sok-sok sikeres évet kívánok Önöknek, bárhol is adjanak elő!”

Rico Saccani karmeter

„Az örömteli évforduló kapcsán szeretnék visszagondolni arra a nagyszerű emberre, karmesterre, muzsikusra és pedagógusra, aki ezt a kitűnő együttest létrehozta, betanította és éveken keresztül vezette. Sándor Frigyesről, Frici bácsiról ma nem sokat tudnak a zenebarátok. Pedig nemcsak a kamarazenekar, az egész magyar zenei élet rengeteget köszönhet neki. Kiváló ízlése, mértékletessége, pszichológiai érzéke, angyali türelme szinte predesztinálták a pedagógiai munkára.

Hogy a karmester és a tanár tevékenysége milyen szorosan összefügg, arra ő volt a legjobb példa. A közönség egy része erről semmit sem tud, ők azt hiszik, hogy a zenekar a dirigens mozdulatai-koreográfiája nyomán játszik. Bár ezek is fontosak, mégis azt kell mondani, hogy a karmesteri munka legfontosabb része a betanítás; a próbák alatt születik meg az interpretáció. Sándor Frigyes gyönyörűen próbált, mert itt érvényesíthette pedagógiai tapasztalatait. A bécsi klasszikusok – elsősorban Mozart – műveit különösen érezte, a stílus, a kifejezés, a dinamikai arányok és a frazeálás finomsága igazi harmóniában találkoztak. Számos Mozart zongoraversenyt vele játszhattam először és nagyon szívesen gondolok vissza ezekre az előadásokra. De felejthetetlenek maradnak a nagy Bach-művek megszólaltatásai is, „Die Kunst der Fuge”, a Brandenburgi koncertek és a Máté passió. Ezek az akkori évek aranybetűs koncertjei voltak.

A Liszt Ferenc Kamarazenekar – Frici bácsi zenei gyermekei. Rolla János ezt az úttörő munkát folytatta és fejlesztette tovább.”

Schiff András zongoraművész

„Miért a legjobb velük dolgozni valamennyi együttes közül? Mert bár már az első próbára maximális felkészültséggel jelennek meg, teljesen nyitottak minden szépre és jóra; egységes stílusérzékkel és fölényes muzikalitással rendelkeznek, ami Rolla Jancsi eszményi művészi irányításával az évtizedek során gyémántszerűen kikristályosodott. Vagyis csak arra van szükség, hogy az én elképzeléseimből, zenekari tapasztalatomból minél több szépet és használhatót hozzátegyek és így hamar létrejön a teljes egymásra hangolódás, amikor egy szemvillanásból is tökéletesen értjük egymást.”

Lukács Ervin karmester

„Örömmel tölt el, hogy jelen lehettem indulásuknál. Sándor Frigyessel, egykori tanárukkal, első – s egyetlen – karmesterükkel sokat beszélgettünk arról, hogy milyen jövője lehet egy huszonévesekből alakult zenekarnak, ráadásul olyan tervezett műsorrenddel, amelynek remekművei minden zenekedvelő lemeztárában öt-hat világhírű kamaraegyüttes előadásában fellelhetők. Ők hittek abban, hogy sok-sok munkával ők is ezek közé az együttesek közé kerülnek. A kitartó munka, s az a stiláris ösztönzés, amit karmesterüktől kaptak, meg is hozta az eredményt. Ma öt világrész tartja számon őket, mint a világ egyik legjobb kamaraegyüttesét. Közben kitágult a műsorrendjük is. Új magyar zeneműveket vittek sikerre szerte a világon. Bartók Divertimentóját, húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára írott Zenéjét aligha játsszák valahol is hitelesebben, mint ők. Megtisztelőnek érzem, hogy indulásuk óta a barátjuk lehetek.”

Szöllősy András zeneszerző

„Sok jó kamarazenekar van a világon, de a Liszt Ferencből csak egy van!”

Jaime Laredo hegedűművész

„Nagy öröm veletek zenélni. Azt hiszem, lassan itt a mi 15 éves jubileumunk.”

Thomas Zehetmair hegeűművész

„A Schubert Arpeggione-szonátának ez a veszélyes átirata csak a legjobb kamarazenészekkel játszható! Bravó, LFKZ!”

Arto Noras gondonkaművész

Rost Andrea, énekművész

„Találkozásom Veletek - Vivaldi muzsikájával foglalatoskodva - szerelem volt első látásra!”

Hans Jörg Schellenberger oboaművész

„Ez a harmadik alkalom, hogy játszom a zenekarral, ami mindig nagy öröm számomra. Évekig kerestem azt az együttest, amely a valódi kamarazenei hagyományok szerint játszik.”

Michael Collins klarinétművész

Marielle Nordmann hárfaművész

„LISZTből van a kenyér-az élet alaptápláléka,- LISZTékből árad a ZENE,
a LISZT-verseny győztese pedig szeretne méltó lenni a LISZTékhez!”

Bogányi Gergely zongoraművész

„Kivételes öröm veletek együtt muzsikálni! Köszönöm, köszönöm, köszönöm...”

Joseph Kalichstein

„Emlékül a csodálatos Mozart-felvételre, a legjobbakat kívánva a zenekarnak...”

Edita Gruberova